csak némán szemlélik egymást és mosolyognak

Standard

Hideg téli éjszaka, egy pár a Nyugati megállóban, ott a pillanat, de nem mernek egymáshoz érni, csak némán szemlélik egymást és mosolyognak.

Megérkezik az első villamos, de a fiú nem engedi a lányt távozni, kérleli, hogy még maradjon vele. Vele szeretne maradni egész éjszaka. Rábírja a lányt, hogy maradjon még egy kicsit vele.

Az este folyamán volt pár pillanat, amikor a lány észlelte, hogy a fiú próbálta összeszedni a bátorságát, időnként próbált közelebb kerülni a lányhoz, de mindig meghátrált, félt megtenni azt az első lépést.

Furcsa éjszakai arcok körülöttük, amíg ott ücsörögnek mindketten arra az első csókra vágynak, a lány a fiúhoz hajol. A fiú félreérti, azt gondolja, a mögötte lévő nőről akar neki valamit mondani és a lány mosolyodva húzódik vissza.

Nagyon gyors lepörög egy beszélgetés. A fiú megkérdi: hogy, mit szeretett volna a lány mondani, a lány a fiú füléhez hajol és odasúgja: “valójában semmit”. Hirtelen kiül a fiú arcára a felismerés, hogy egy csókra volt kisérlet, s elszalasztotta a pillanatot, összenevetnek.  A következő pillanatban a fiú  elkomolyodik, a lányra néz zavarodottan, közelebb húzza magához és szenvedélyesen megcsókolja.

A lány számára minden egyes csókja olyan mintha visszerepítené őt tini korába, teste felelevenedik, szíve hevesen dobog. “Olyan jó újból és újból átérezni ezen érzéseket.”

Elszalasztanak 3-4 éjszakai villamost, a fiú győzködik a lánnyal, hogy maradjon vele éjszakára, de ő nem akar, mert tudja, hogy ez az ismerettség is fájni fog neki, már így is, mert a fiú másnap távozik.

****************

Éreztem, hogy egyre vágyunk, arra vágytunk, hogy egymás közelében legyünk.

Jó volt, ahogy a kezemet szorítottad, nem engedted el, én sem akartam tőled megválni.

Mosolyod, barna mély tekinteted még most is a szemeim előtt lebeg,

Borostás arcod imádom és gondolatban simogatom,

Élveztem, ahogy arcomat apró csókjaiddal beborítottad, még most is az arcomon érzem.

Élveztem, ahogy megszorítottad derekam és erősen magadhoz vontál.

Éreztem, ahogy szíveink és lelkeink érintkeztek.

*****

Magamhoz térek, a billentyűzet és a kékes fehér képernyő előttem.

Hoppá, egy email a főnökömtől…

A következő pillanatban szertefoszlunk, kártyaszerűen hullanak szét az emlékek, búcsúztál és te is utadra indultál.

“Már hiányzol” írtad távozáskor. Olvasom soraid és érzem, hogy te is csak egy átutazó voltál az életemben.  De jó, hogy nem mentem fel hozzád. Teljesen romokban lenne a lelkem.

**********

kivételesen egy kedvenc szerb dalomat szúrom ide be: Ljubavnik a címe (“szerető” magyarul)

Advertisements