Monthly Archives: October 2017

s ezek magyar pasik voltak…

Standard

Amíg beértem a cégbe két kellemes dolog is történt velem, olyan dolgok amelyek mellett sokszor talán elmegyünk és nem vesszük észre, mert olyan természetesnek tűnnek, nekem is most már és nem így volt mindig.

…mi lenne ha észrevennénk a jó dolgokat is, melyeket a magyar pasik csinálnak, ne csak szapuljuk őket állandóan (persze akad bőven olyan akit lehet, de ma úgy döntöttem, hogy csak azért sem).

El kell mondjam, hogy mikor Magyarországra költöztem sokszor zavarba jöttem, ha ajtót nyitottak a férfiak és előre engedtek, néha még zavart is, hogy ennyire kedvesek velem, s odaszóltam, hogy tessék menni, mögötte is betudok jutni,  s morcosan haladtam utánnuk be az ajtón, mint akit megakadályoztak a bejutásban a saját tempójában (valójában igen, mert az én értelmem szerint aki először az ajtóhoz ért, az jut be) de utólag rákellett jönnöm, hogy ezek jó dolgok és ők csak udvariassak és jól neveltek.

És hogy miért is írtam pont most ezeket? Két eset fél óra leforgása alatt szebbé tette a napom kezdetét két magyar pasi is, majd egy indiai kolléga is csatlakozott ehhez.

Munkába menet reggel a villamoson szembejött velem egy pasi és az ülések közötti könnyebb áthaladás végett előre szeretett volna engedni, de tekintetemmel jeleztem, hogy most én szeretnék udvarias lenni és őt előre engedni, valójában megint spontán előjött belőlem a balkáni szellemem, de kivételesen nem lettem morcos ettől, s bár végül ő haladt át előbb, értékeltem a gesztusát.

A reggelim megvételekor, a Corvin sétány Mlinarjában (horvát pékséglánc)  előttem behaladt az üzletbe egy nagyon jóképű magyar férfi. Csodáltam is, hogy egyáltalán észrevettem, amilyen vak és süket szoktam reggelente lenni, de többek között azért, mert tuti, hogy zenét hallgatok, valahogy így:

Visszatérve az előző story-ra….

Amikor azt gondoltam nem is léteztem számára, az eladó megszólította, ő felém fordult, s azt mondta: Hölgyem? Ezzel tudatomra adva, hogy ő is előre enged. Most éltem a helyzettel, majd a meglepettség érzésével távoztam a Mlinarból. Azon gondolkodtam, hogy valójában jó volt a kisugárzása is ennek a pasinak,  valamilyen nyugalmat árasztott.

Hozzáteszem, sikerült talán a legszárazabb sonkás croissantos szendvicset megkapni, pedig az eladó szépen kérdezte, hogy megmelegítse-e?! Már tudom, hogy miért kérdezte (ebédig ezt fogom rágni olyan száraz)

No de, beértem a cégbe, a beléptető kapun áthaladva odaköszöntem a portásnak, hogy jó reggelt, míg azon morogtam magamban, hogy az előttem behaladt indiai kolléga miért nem köszönt neki (Gabi és a reggeli morcosság), majd hívtuk a liftet, kinyílt az ajtó, addigra már 4-en álltunk a liftnél. A két magyar férfi kollégám meg sem kisérelte a beszállást előttem, teljesen természetes volt testbeszédükből, hogy észrevettek és előre engednek, az indiai picit toporzékolt, de könnyítettem helyzetén, s beszálltam előtte.

Érdekesek ezek a kulturális különbségek és szeretem őket megszemlélni, észrevenni ahogyan asszimilálódnak az emberek és felveszik a társadalom viselkedését, nyilván rám is kihatott egy csomó dolog amióta itt élek. Többek között az, hogy Szerbiában észreveszem, ha nem engednek be a férfiak maguk előtt az ajtón, s azon morgok! 😀 😀

No de ennyit erről: Szép napot!

***szerintem ezzel a blogposzt címmel legalább 100 klikket elfogok ma érni és te is hozzájárultál ehhez! 🙂 köszi!

 

Advertisements